Villámháború

“Sic transit gloria mundi” mondta halkan Ankileii, s búsan a pohár fenekére nézett még egyszer. A hatalmas hallban visszhangzott a kandallóban ropogó fatönkök utolsó kiáltása, s megtöltötte melegséggel, és emlékekkel a hideg termet. A magányos vámpírnagyúr Dhalin térképe felett gondolkodott, s percről-percre keserűbb színeket öltöttek az ábrák a megsárgult pergamenen.

- Atreius, és Khagor harapófogóba kényszerítik földjeimet, és végül a Hollógyász megadja a kegyelemdöfést. Várháborúra kell berendezkednem.

Így gondolkodott magányában Ankileii, míg nem hirtelen a hatalmas tölgyfa ajtók kinyíltak, s Scyther, és a Sötétnagyúr besiettek.

- Ankileii, hírek a frontról! Nagyon jó hírek (Mondta Scyther)

- Beszéljetek.

- A hollógyász, és a Khadrius család visszavonta csapatait. Elvonulnak.

- Ez biztos? Lehet, hogy csak csel!

- Saját szememmel láttam visszakozni őket, minden holmiukat felpakolták szekereikre, és eltűntek, egészen a Hószablya hegyig visszahúzódtak. (Mesélte Sötétnagyúr)

- És Atreius?

- Teljes haderejével támadni fog. Az első falvak már elestek.

- Gyanús ez nekem. Miért támadna, ha a szövetségesek visszakoznak?

- Ankileii, most nincs idő erre! Meg kell semmisítenünk a seregét, és végre helyre áll a béke!

- Hány harcossal kell számolnunk?

- Maximum ötezer.

- Menjen a Feketekarom légió, és a Vérhold harmadik légiója.

- Négyezer harcos mindössze? Ankileii ezek a legjobban kiképezett gyilkoló gépek! Atreius legjobb harcosai! Felőrölnek minket! Küldj tízezer harcost!

- És hagyjam védtelenül a többi frontot? Kizárt.

- Elvonultak mester! Ha most nem zúzzuk össze őket, a meghátráltak is visszaállnak a lázadó oldalára! Győznünk kell, pusztítsd el őket!

- Magam is hadba vonulok, de hétezer embernél többet nem viszek magammal.

- Értettem Nagymester.

Scyther és társa meghajoltak, és távozni készültek, de Ankileii még visszahívta első vámpírját.

- Miért a rendeleted Bhatul? Miért nem engeded meg a népnek, hogy neveden nevezzenek?

- Ez a név már megszűnt létezni, elpusztult öcsémmel együtt.

- Mégse lehetsz a névtelenség maga. Túl nagy félelmet kelt a semmi amit magad körül teremtettél!

- Mit javasolsz?

- Ha a régi neved elvesztette önmagát, majd megtalálja magát egy másik névben Gnerlan...

-Gnerlan?

- A halva született öcsém után.

- Megtisztelő, s ha valóban ennyit jelent ez neked, ám legyen.

- A népnek jelent sokat, hogy megnevezhetnek, s többé, nem kell félniük a semmitől, mert a semminél, nincs ijesztőbb!

- Igazad van. Most pedig engedelmeddel...

- Menj csak!

S Gnerlan már el is tűnt a tölgyfa ajtók mögött. Ankileii a készülődő Dizzyhez sietett. Meg is találta szerelmét a Vérhold toronyszobában:

- Mindig is szerettél itt ücsörögni kedvesem...

- Ankileii. Csak merengek.

- Min?

- Hogy miért nem lehet örök béke?! Nem akarok többé félni, nem akarok olyan világra gyermeket szülni, ahol félnie kell a holnaptól.

- Megértelek szerelmem. Igazad van. El kell söpörnöm a rosszat, hogy biztonságban tudjalak.

- Mire készülsz?

- A három támadóból kettő visszahőkölt, megijedtek erőnktől, így maradhatsz Himmeliában. A legjobb testőreimet állítom melléd. Kétezer embert hagyok hátra e falak között.

- Pazarlás kedvesem. Még így is meg tudom magam védeni, hisz annyit foglalkoztál velem, s ha kétszáz testőr jut rám, azt is sokallom.

- Ezer.

- Velem lehet alkudni. (Mondta pajkosan a lány)

Csókban forrt össze a két szerelmes, s mielőtt Ankileii elindult volna, kedvese,még visszahúzta, egy szóra:

- Dicsőségben térj haza hozzánk.

- Annyit hozok belőle, hogy kiszorítom a levegőt is a falak közül.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek.

Ankileii félrecsapta palástját, s személyes kíséretében: Kenx, Scyther, és Gnerlan társaságában elindult a gyülekezőpont felé.

- Nem lesz egy hosszú csata, ha mind a négyen itt vagyunk! (Kérkedett Kenx)

- Azért csak ne bízzuk el magunkat! ( Mondta Gnerlan)

- Villámháború lesz ez én mondom! (Kiáltott Scyther)

- Reméljük így lesz... (Válaszolt Ankileii)

A nyargaló lovasok megállás nélkül vágtattak keresztül a koromfekete estén, s pirkadatra elérték a Mérlegek barlangját, a legnagyobb barlangrendszert egész Dhalinban. A harcosok folyamatosan gyülekeztek, s Ankileii-t ismét elfogta az a különleges érzés, amit a Bozótos-i győzelem előestéjén érzett...