A vérhold uralma

            Az Asteriot falai alatt zajló kegyetlen vérontás után a béke napjai köszöntöttek a vámpírok, és farkasok földjére. Ankileii kastélyát: Himmeliát, tették meg a vámpírtanács, illetve a birodalom központjává. A vének intézményét megszüntették, Ankileii, Azarik, és Kenx a Vérnagyúr címet viselték. Hasonló volt ez a kitüntetés a vénekéhez, de ezt a csoportot havonta ellenőrizte egy független küldöttség: a Szürkeköd testvérisége.

            A birodalom abszolút központja tehát az Imnilius birtok lett. Azarik visszatért Hydraföldre, és visszaállította a rendet, mely távollétében fellazult. Montana saját szavaival mondva: „Nem bírta a szerelmes pár turbékolását egész nap hallgatni” így vándorútra indult, hogy tapasztalatokat, és új élményeket szerezzen. Kenx végig Ankileii mellett maradt, a vérhold család jeles tagjává vált, s hűséges magatartása példa értékű volt minden más vámpírnak is.

            Dizzy birodalmi infánsnő lett, Ankileiiel az esküvőt tervezgetik. Emellett a vámpírdáma diplomáciai feladatokat is ellát, sok ismeretlen, és titokzatos vámpírúrral köt szövetséget, és sokakat választ be a Vérhold családba.

            Belaen az északi hegyekbe vágtatott Bákessel, és Carlossal, hogy egy ősi legenda: A lángolósarló után kutakodjanak. Belaen nagyravágyása, és akaratereje azonban, egyszer sem ütközött Ankileii ambícióival, mindvégig jó barátok maradtak.

            Ankileii testéből nem távozott a Véristen, osztozott vele fájdalmán, és örömén, így Ankileii tekintélyét megalapozhatta. Mindenki tisztelettel, és alázattal beszélt róla, a nagyúr azonban nem vált sohasem nagyképűvé, vagy kegyetlenné, egyetlen szenvedélye: Dizzy volt, napról-napra jobban szerette, s szerelmüknek gyümölcse már kezdett beérni…

            Egyedül Alexandra lelke volt nyughatatlan, fájdalmát sem Ankileii, sem Azarik szavai nem enyhítették. Hetente ellátogatott Lápgyémántba, Kharon városába, s szerelme kriptájánál virrasztott. Az ottaniak úrnőjüknek választották, s a lány igazságosan, és bánatosan uralkodott, és ápolta a kapcsolatokat bátyjával. Szíve, lelke megszaggatva, élete értelem nélkül lebegett a semmiben. Ankileii tudta, hogy ez nem mehet így sokáig, mert húga beleőrülhet ebbe az állapotba. Igyekezett minél boldogabbá tenni az életét, jóképű, illedelmes, és nemes vámpírurakkal ismertette össze a fényes bálokon, ám a lány nem engedte, hogy kiszakítsák Kharon emlékét testéből. Bánata már kórossá vált, s egy napon eltűnt. A birodalomban szétrajzottak a lovasok, hogy nyomára bukkanjanak, de egy sem járt sikerrel. A lány szívében csak fekete homály kavargott, s fájdalmát nem tudta másba fojtani, mint gyilkolásba. Farkasokat, és embereket ölt, s oly sokat elpusztított közülük, hogy már meg se rezzent, ha pengéje kioltott egy újabb életet. Egyedül egy embernek; egy kamasz fiúnak kegyelmezett, akit átváltoztatott, s aki még nagyobb szenvedéllyel gyilkolt, mint mestere.

            A tanácshoz is eljutott véreskezű Alexandra híre, s nem egyszer eltervezték, hogy megállítják, de Ankileii nem adta ki az elfogatási parancsot sohasem. Érezte, hogy össze kell hívni újra a régi csapatot, hogy megállítsák Alexandrát, s fájdalmát enyhítsék…

            Scyther a Feketehold seregeivel őrtornyokat épített az Imnilius birtok közelében, s már új váruk építésének is nekifogtak. Örök barátságot kötött Ankileiiel, akivel sokat sétáltak a fűzfák ligetében, és terveket szőttek a jövőt illetően…

            A többi vámpírdinasztia mind sorra meghajolt a vérhold zászlója előtt, egyedül egy liga: Az Atreiusház, a Hollógyászház, és a Khadriusház, nem hajtott fejet Ankileiinek, s nem voltak hajlandóak békét kötni Scytherrel, és farkasaival. Fegyveres összetűzésre nem került sor, ám határaikat egyre erősebben védték, s voltak, akik újabb nagy háborúról suttogtak.

            Az viszont letagadhatatlan, hogy az egész történelem során először Ankileii tudta egyesíteni a vámpírokat egy közös cél: A mértékletesség, és a béke zászlaja alatt. Az erények őrzése, s a tradíciók továbbadása nagyon fontos volt, ezért a birodalomban Kenx javaslatára sorra alakultak a különböző lovagrendek, feladatuk a fent említett célok terjesztése, és őrzése volt… A várva-várt béke eljött, s virágzó napok köszöntöttek a vámpírok, és farkasok birodalmára…

Vége

Külön Köszönet:

Azariknak

Dizzynek

DarkLordnak

Scythernek

További segítséget nyújtottak:

Szandykaa

carlito

hari

Bakes

Valamint az egész: Blood Moon Clan

BMC 2007