A vég kezdete

            A lángnyelveket okádó fáklyák őrült tombolása jelezte Mortis közeledtét, a falak rázkódtak, s ordítások, sikolyok oratóriuma töltötte be a kietlen folyosókat. A vörös posztófüggönyök lánga borultak, az archaikus festményekről patakzott le a felforrósodott festék. Dizzy kétségbeesetten szaladt végig a termeken, szobákon, ebédlőkön, Ankileiit kutatva. Bákes és Carlos végig a nyomában voltak, hogy segítsék, s vigyázzanak rá. Útközben csak elszórtan találkoztak pár kóbor farkas lélekkel,de kisebb bajuk is nagyobb volt annál, mintsem ,hogy harcba szálljanak velük. Azok sem akartak harcot, mentették az irhájukat.

            A kintről betóduló vámpírsereg feldúlta Asteriotot, a sötét nagyúr fehér ménjén: Mikaelen végigvágtázott a főtermen, letaposta az útjába állókat, s egyenesen a ceremónia hall felé tartott. Azarik, és Belaen követték sietve, Scytherrel egyetemben.

            A tölgyfa bútorok ropogása, a könyvek lángoló segélyhívása, a tartógerendák reccsenése, eltörpült Mortis gyermekei szentségtelen imája mellett. Rémes skandálásuk felébresztette az agyongyötrött, kimerült Ankileiit. Kezeit, és lábait láncokkal szorították, arcáról még mindig csurgott a vér. Az áruló, hataloméhes Memphar lépett hozzá:

            - Hát felébredtél? Pont időben!

            - Miért nem öltél meg? (Kérdezte Ankileii elhaló hangon)

            - Látni akarom az arcod, midőn eljön a pusztítás ura.

            - Téged is elpusztít majd… Mortis szemében csak egy porszem vagy…

            - Már, hogy pusztítana el? Önmagára támadna?!

            - Te tényleg megőrültél! Hogy érted ezt?

            - Belekényszerítem lelkét a testembe, s egyek leszünk…

            - Nem fogod befejezni a szertartást… (Ankileii torz vigyorral arcán nevetni kezdett)

- Hah… Ugyan miért ne fejezném be? Ki akadályozhat meg? A barátaid kiket széttéptek az átkozottak?

- Lebecsülöd őket!

- Egyedül Kharon ereje vetekedhet papjainkéval… De ő egyedül van… Túl erős a konkurencia…

- Hallod ezt Memphar?

A vén közelhajolt Ankileiihez:

            - Ugyan mit kéne hallanom?

            - Becsvágyad tompította el érzékeidet… Hallgasd…

Memphar arca elváltozott, s dühödten kiáltott fel:

-         Paták! Lovak közelednek! Siessetek!

A következő pillanatban a sötét nagyúr paripája széttörte a terem kapuját acélos patáival, s a mindenfele repkedő fadarabkák sűrű esőjében megérkeztek társai is.

            - Mindennek vége Memphar! Add meg magad! Túlerőben vagyunk!

            - Ez lehetetlen! Hogy élhettétek túl a szellemek tombolását?

            - Nagy áldozatok árán…

            - KHARON!!! Légy átkozott sötét mágusa az alvilágnak!

            - Elég volt! A ceremóniának vége!

            - Csak hiszed! Most kezdődik csak!

Azzal Memphar futásnak eredt, s félelmetes kacajok közepette bevetette magát a hatalmas szoba közepén zölden lángoló kútba. A papok ijedten szanaszét futkostak, a dühödt harcosok azonban mindet levágták, nem adtak kegyelmet egy árulónak se. Dizzy is megérkezett, s kiszabadította szerelmét:

-         Istenem! Azt hittem, már sohasem foglak látni…

-         Örülök, hogy itt vagy! Hiányoztál! Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint pár napja!

A szerelmesek összeborultak.

            - Nem akarok ünneprontó lenni, de eléggé fura az a tűz… (Mondta Azarik)

A kútból felcsapó világoszöld lángok méregzöldbe csaptak át, s az egész kastély megremegett.

            - Mortis mégis eljön… Kudarcot vallottunk! Fussatok! (Kiáltott Belaen)

Az életben maradtak kifutottak a lángoló erődből, s távolról nézték, ahogy összeomlik a monumentális építmény. Kenx még mindig harcolt egy sziklaszirt tetején:

-         Egész jó vénember!

-         Egy korcs bókol nekem? Megtisztelő! (Kenx kardjával Warraf felé csapott)

-         Meglepődtél? (Warraf csatabárdjaival támadt, Kenx védekezett)

-         Min? (Kenx felugrott, és kardjával le akarta szúrni a farkast, ám Warraf elugrott)

-         Azon, hogy nem vágtál le egy csapással, mint bármelyik más ellenfeledet.

-         Amelyik csatát tovább vívják, annak dicsősége is felértékelődik, s nem a gyengeségre utal az elhúzódó küzdelem!

-         A stílusod a régi maradt! (Warraf elhajította egyik bárdját, s megsebezte Kenxet a vállán)

-         Áh! Régen éreztem a fájdalmat! ( Kenx rejtett tőrét előkapta, s Warraf nyakába dobta)

-         Ez minden? Többet tudsz te ennél! (A farkas ismét nagyot vágott, ám óvatlan volt, s Kenx levágta mancsait)

-         Bocsáss meg, hogy nem tudok béke jobbot nyújtani neked!

A vámpírmester szemrebbenés nélkül, egy tökéletes vágással elválasztotta a farkas fejét a testétől. Megtörölte pengéjét, vállát helyre rakta, s a gyülekező tömeghez sietett. Mikor megérkezett, Belaen mindenről tájékoztatta:

            - Jó, hogy jössz Kenx! Nem jártunk sikerrel!

            - Ostoba ifjak! Mi lett Memphar sorsa?

            - A zölden izzó tűzbe ugrott…

            - Egyesül Mortissal. Őt még én se tudom legyőzni…

            - Mit tegyünk?

            - Csak egy ősi mendemonda jut az eszembe, Bah’Talarról… Nem tudom lehetséges-e.

            - A Véristen?

            - Csak ő képes felvenni a versenyt a holtak urával…

            - De hogyan hívjuk életre?

            - Kell valaki, aki önként átadja a testét neki… Így válhat csak Mortis ellenfelévé. Vámpír a vámpír ellen vér a halál ellen… A ceremónia gyorsabb, mint Mortisé, de ha a Véristennek nem felel meg a test, mit választunk neki, széttépi azt, s többet nem hívhatjuk életre ebben a században…

            - Én vállalom! (Szólt Ankileii)

            - Bolond vagy! Alig állsz a lábadon! Pihenj!

            - Bah’Talar majd felerősít! Az én testemet el kell,hogy fogadja! Nemes vámpírdinasztia gyermeke vagyok! Becsületemen folt nem eshet! És Valatal volt atyám, a legdicsőbb mind közül…

            - Kockázatos… De igazat szóltál… Valatal a Véristen papja volt, majd Mortis gyermeke… Sajnos jobb ötletem nincs… Azarik harcos, Belaen is, s a Sötét Nagyúr egy vámpírlovag. Csak papok,és azok sarjai képesek ekkora erőt befogadni…

            - Kezdjük el minél hamarabb!

            - Ám legyen bátor Ankileii! Imádkozom, hogy tested megfeleljen Neki!

            - Készen állok!

            - Szükségem van három vámpírúrra! Azarik! Belaen! És a Sötét Nagyúr!

Azok Kenx köré gyűltek, majd kört formáltak, s a kör közepébe Ankileiit állították. Dizzy tiltása ellenére is vállalnia kellett a kockázatos szertartást faja jövőjéért… Így a vakmerő harcosok elkezdhették, Bah’Talar megidézését…

            A rangidős Kenx fejből szórta a varázsigéket, s a föld kettényílt, vörös lángok csaptak ki belőle, kört formálva Ankieleii körül. A fák megrázkódtak, tomboló orkán támadt, s Asteriot utolsó bástyái is összeomlottak. A romok közül kiemelkedett a hatalmas, méregzölden világító Memphar, Mortis lelkének egyedüli ura. Arca még összeaszottabb volt, fogai megnőttek, négy kezében kaszát, sarlót, kardot, és mérleget tartott. Az iszonyatos förmedvény megindult Ankileii és társai irányába, maga mögött kiszárította a talajt, ahova szentségtelen saruja ért… Az egyetlen esély a túlélésre a ceremónia befejezése volt.

            A telihold a felhők mögé bújt, s utolsó sugarával, mintha áldást mondott volna az ellenállók gyülekezetére…