Végső lángolás

            Feketén pislákolt az est, a szél mintha sírt volna. Kuvik baglyok vészjósló haláldalát visszhangozta a hegygerinc. A bátor harcosok egyre közelebb, és közelebb értek Asteriothoz, szinte versenyeztek egymással, hogy ki teszi majd elsőként tiszteletét a sötét erődben. A magas hegyre egy keskeny földút vezetett fel, lovaikat hátrahagyták. Órákig tartott, mire mindenki végigért a csúszós, és veszélyes szakaszon. Odafent egy csendes liget látványa fogadta őket. Korhadt fák ágait tördelték a hollók, az ég fekete fellegei szétnyíltak, s lágyan szemerkélni kezdett az eső. Bhatul és Kenx vezették a vámpírlégiót a bejárat fele.

            A kapuk váratlanul kinyíltak, s Broak lépett elő a kiáradó fényből. Izmos testét páncél fedte, szeme vörösen izzott, kezében atyja ősi harci kalapácsát szorította, s narancsos aura vette körbe. A harcosok megtorpantak, a farkas arcán torz vigyor ült ki, majd szellemhangján beszélni kezdett:

- Gratulálok vérszívók! Eljutottatok Asteriotba! Sok ismerős arcot is látok, kik a bozótosban harcoltak ellenem. Kellemes meglepetés, hogy azután, a véres csata után, még van vámpír, ki ismét kihívja maga ellen a kegyes sorsot! Sajnos már elkéstetek! Nincs értelme ellenállnotok! Mortis perceken belül eljöhet!

- Te biztosan Broak vagy. Önteltségedről nem hazudtak a történetírók. (Szólt Kenx)

- Téged nem ismerlek ifjú, de jobban tennéd, ha befognád a szádat.

- Eleget vitatkoztam már a koromról, neked nem mondom el, hogy ki vagyok.

- Nem is érdekel! Nem adok parancsot a támadásra, ha kiadjátok az öcsémet!

Azarik kilépett a tömegből:

-         Scyther a védelmünk alatt áll! Felejtsd el! Bátrabb harcos, mint sok más vámpír!

-         Milyen jól kiismerted… Az én szememben a te hős barátod csupán egy áruló, ki nem félt saját testvérbátyját a halálba küldeni a vérszívókért!

E szavakra előugrott Scyther harci öltözékében:

            - Nem árultalak el bátyám! Te árultad el népedet, és az ősi paktumokat!

            - Még van merszed engem rágalmazni? (Broak megindult Scyther felé)

A vámpírok előkapták kardjaikat, kaszáikat, bárdjaikat.

            - Ne! Ez a mi ügyünk! Jöjj bátyám, fejezzük be!

            - Egyszer megöltél, aljasul, de most szemtől-szembe kell harcolnod!

            - Állok elébe!

Kharon áldást mondott Scytherre, hogy a farkas meg tudja sebezni szellem bátyját. Broak teljes erejéből öccse feje felé suhintott fegyverével, de a gyors farkas kikerülte a támadást. Ahova a fegyver csapott, széttöredezett a márványburkolat. Scyther éles pengéi táncával próbálta távol tartani a féktelen fenevadat. Míg a harc dúlt Warraf is megjelent, s ordításával magához hívta a farkas lelkeket. A két sereg gyors léptekkel egymásnak iramodott, ám az első kardvágások előtt Kharon mindenkire kiterjesztette áldását, majd ájultan összeesett. Alexandra mellette maradt. Ismét könyörtelen csata vette kezdetét Asteriot falai alatt. Warraf csapásai tízesével küldték át a vámpír harcosokat az árnyékvilágba, nemkülönben Kenx vágásai. A sors úgy hozta, hogy a két könyörtelen hadvezér találkozott a csata hevében:

-         Kenx! Hah… Azt hittem örökké egy kriptában fogsz porosodni, mert félsz Memphar bosszújától!

-         Warraf. Ugyanolyan forrófejű vakarcs vagy, mint párszáz éve!

-         Gyere nagymester! Mutasd meg mire vagy oly büszke!

Warraf előkapta másik csatabárdját is, s Kenxre támadt. Belaen Azarikkal vállvetve harcolt, s azon versengtek, hogy ki a vakmerőbb. Ez a pozitív vetélkedés meghozta gyümölcsét, százakat vágtak le a csata folyamán, s megfeledkeztek félni a haláltól. Dizzy teljesen kivetkőzött magából, könyörtelenül osztotta a halált, kardjáról leperegni sem tudott a vér, mert mindig újabb áldozat festette be azt. Farkasok pofáját puszta kézzel ütötte, majd vágta le fejüket, majd a spriccelő vérözönön átfutva, bejutott Asteriotba. Bákes, és Carlos követték. Scyther megsebezte Broak combját, átszúrta vállát, de a dühödt testvér, fájdalom nélkül tovább támadta. Öccse két kardja, és csatakalapácsa találkoztak, s minden izmuk megfeszült, hogy visszalökjék a másikat:

-         Puhány vagy öcsém! Mindig te voltál a gyengébb!

-         Szavaid hidegen hagynak, becsülj csak le, s nyerd el méltó jutalmadat büszkeségedért!

-         Lám, hisz bölcs is tudsz lenni! Kár érted!

Azzal Broak kitépte kalapácsát a szorításból, és Scyther combját összezúzta vele. A farkas felordított, és térdre rogyott.

-         Itt a vég! (Magasra emelte kalapácsát, és lesújtani készült)

-         Hibát követtél el!

Scyther felugrott, átesett bátyja válla felett, és hátába szúrta kardjait.

-         Sose hidd, hogy csatát nyertél, míg nem halott az ellenfeled! Te tanítottál rá! Emlékszel?!

Broak pofájából vér csurdogált, s utolsó szavait alig hallhatóan ejtette ki:

-         Te voltál a legjobb tanítványom… Szép volt!

A farkas vezér holtan esett össze, s teste szertefoszlott, mint a tavaszi köd. Kharon magához tért, ám ereje elhagyta, minden varázstudományát feláldozta a többiekért. Alexandra védte tehetetlen testét az ellenség vad támadásaitól. Egy vámpír azonban nem dacolhat százakkal, a farkasok hamarosan felülkerekedtek, és Alexandra nem tudta Kharont tovább védeni, visszaszorították szerelmétől. A lány üvöltve, és sírva próbált utat törni, ám a farkasok tapasztalt, és erős katonák voltak, s nem adták könnyen az életüket. Az egyikük felemelte Kharont.

            - Lásd mit ér egy vámpírmágus hatalma ellenünk! Lásd a bukását!

            - Kérlek ne!!! Hagyd őt!!! Velem állj ki te gyáva!!! Széttéplek!

            - Rád is sor kerül majd, ám most más dolgom van!

A farkas földhöz vágta áldozatát, majd hosszú, fekete hajába markolt, s teljes erejéből a hátába taposott. Kharon gerincének reccsenése még órákig visszhangzott szerelme fülében.

Alexandra felordított, és tovább harcolt, szerencséjére Azarik, és Belaen pont arra vetődtek, s hamar megtisztították a terepet a farkasoktól. A lány Kharonhoz sietett, s karjaiba vette:

-         Szerelmem…

-         Itt vagyok. (Mondta elcsukló hangon a nagyúr)

-         Kérlek, ne hagyj itt! Nem tudnék tovább élni nélküled! Szeretlek!

-         Szellemek kínoztak meg, a szellemeknek nem vagyok vámpír csak halandó, sérüléseim így nem gyógyulhatnak be. Életem folyamán téged szerettelek a leglángolóbban, sajnálom, hogy nem lehettünk egymáséi soha…

-         Könyörgök, ne mondj ilyet!

-         Veled maradok a lelkedben kedvesem, emlékezz rám mindig. Szeretni foglak a túlvilág tüzei közül is! Boldog vagyok, hogy így halhatok meg! A barátaimért, a vámpírokért, és legfőképp: Érted! Eljött az időm, várnak rám halottaim… (Kharon lehunyta szemeit)

-         Szerelmem?! Térj magadhoz! Kelj fel!

Alexandra gyásszal teli ordítása a legbátrabb farkasokat is megrémisztette. Ledobta nehéz páncélját, s végtelen fájdalmát dühbe fojtotta. Az ellenséget tovább tizedelték a hősies vámpírok. A mágus tetemét látva barátain, s hívein is eluralkodott a lángoló harag, s ez az erő segítette hozzá a harcosokat a végső győzelemhez. A vámpírnagyúr még halálával is segédkezet nyújtott barátainak, nevét sem idő, sem háborúk nem törölhetik ki az igaz vámpírok emlékezetéből. Már csak Kenx és Warraf harcoltak, ám az ő csatájuk, még hosszan elhúzódni látszott. Bhatul parancsára a túlélők betörtek Asteriotba, s szétszóródtak a mérhetetlen erőd folyosói, és palotatermei közt…