Árnykaszás

            Montana a tóparton üldögélt, és kavicsokkal korbácsolta fel a mozdulatlan víz tükrét. A többiek tüzeknél melegedtek, és suttogtak. Az átkozottak eljövetele óta beállt sötétség, már zavarta őket, mert nem tudták megkülönböztetni a nappalt az éjszakától. Alexandra a fehér sziklák között sétálgatott.

-         Veszélyes ilyenkor elkóborolni, nem gondolod?

-         Ha nekem az, akkor neked is.

-         Hamarosan vége lesz ennek az egésznek. Ha győzünk, visszatérek Lápgyémántba. Szeretnélek magammal vinni…

Alexandra elmosolyodott.

-         Ha olyan szép város, mint amilyen furcsa a neve, semmi akadálya látogatásomnak.

-         Nagyszerű. Tudtad, hogy a vámpírok sötétben nem látnak hatvan méternél tovább?

Kharon lassan megindult a lány felé.

-         Oh. És mi milyen messze vagyunk a tábortól?

A mágus átkarolta Alexandra derekát, és megcsókolta. Szenvedély fűtötte mindkettejüket, oly nagy, mely majd csak a végső csata után teljesedhet ki.

            - Hetvenkettő.

            - Mi hetvenkettő? (Kérdezett vissza bódultan a lány)

            - Hetvenkét méterre vagyunk.

Mindketten nevettek, és a csók még sokszor megismétlődött. Azarik fejében sehogy sem fért össze a gondolat, hogy van egy vámpír a társaságban, aki idősebb, következésképpen bölcsebb, mint ő. Mindig is úgy vélte, hogy a szellemi különbségeket két lény között legjobban, a sakkban lehet tetten érni. Pár perc múlva már vezérhátrányban próbált evickélni, bástyák, és huszárok kereszttüzében.

            Belaent felettébb szórakoztatta a parti, Kenx és Azarik között s utóbbi minden lépése után sejtelmesen nézett társára, aki ezektől, az apró jelzésektől olyan szinten elbizonytalanodott, hogy nem egyszer a gyaloggal akart visszafele lépni.

            Míg az ész viadala dúlt, Ankileii Dizzyt tanította a kardforgatás rejtelmeire. Igaz, hogy a lány tagadhatatlanul helyt állt Broak seregével szemben, de volt még mit elsajátítania. Az ifjú mester játékosan tanította a fogékony lányt:

-         Kicsit görcsösen fogok a markolatot, de egész jó.

-         Úgyis legyőzlek Ankileii! Esélyed sincs. (Nevetett Dizzy)

-         A magabiztosság jó dolog.

Dizzy rátámadt a mesterre, az pedig egyszerűen kiütötte kezéből a fegyvert.

-         Legyél kiszámíthatatlan. Tedd azt, amit te se gondolnál.

Dizzy ismét támadt, a végeredmény hasonló volt. A lány durcásan felállt, és Ankileiinek rohant. Felborította, és összecsókolta a földön.

-         Na ki nyert te nagy kardforgató?

-         Most már tudom mire volt az a nagy önbizalom. Nem rossz.

A fák levelei megrázkódtak, s a lombok közül egy árnyalak ereszkedett le.

            - Milyen kedves kép. A nagy Ankileii babusgat egy Prahhot.

            - Jobb, ha elkotródsz idegen, mielőtt kivágom azt a nagy szádat.

            - Látod Imnilius ez a te bajod. Azt hiszed, hogy erős vagy.

            - Próbáld ki, hogy mire mész velem.

            - Ha a mesterem nem hagyta volna meg, hogy hagyjalak életben, már halott lennél.

            - Sok a beszéd!

Ankileii előkapta másik kardját, s az idegenre támadt. Az egyszerűen jobbra szökkent, s ellenfele hátába vágta kaszáját. Dizzy felsikoltott.

-         A nagy Ankileii-t úgy elvakítja a harag, hogy nem bír a küzdelemre koncentrálni.

-         Hagyd békén te álnok!

-         No lám, a kis Prahhot tüzes kedvében van. Te is akarsz egy kaszát a hátadba?

A messzi sötétből egy ezüstös kés repült az árny felé, aki épphogy ki bírta kerülni.

            - Azt hittem rég meghaltál kaszás.

Az idegen hangja ingerültebbé, és hangosabbá vált:

-         Kenx.

-         Személyesen. Mi dolgod itt?

-         A lelketekért jöttem!

-         De most megváltozott a helyzet igaz? Most, hogy itt vagyok.

-         Légy átkozott!

Azzal árnyékkaszás felordított, két kést dobott Kenx felé, aki könnyedén hárította a támadást, majd hollóalakot öltve felkapta Ankileiit, és eltűnt a semmiben.

-         Meg kell mentenünk!

-         Nyugalom kicsi lány. Oda megyünk, ahova viszi a kedvesed.

-         Ki volt ő?

-         Az igazi neve Fáthe. Az emberem volt réges-régen. Jó harcos, és csak én vagyok tapasztaltabb nála közületek. Ahogy látom, most Memphart szolgálja. Nagy visszaesés utánam…

-         Mi lesz Ankileiiel?

-         Ha meg akarta volna ölni, már halott lenne. Kiszabadítjuk.

Kenx neszt hallott, hirtelen felugrott az egyik fára, s nyakon ragadta a hallgatózót.

-         Mond ki küldött te korcs?

-         Engedj el! Engedj már el! Nem török az életedre!

-         Nem is tudsz.

Azarik felkiáltott:

-         Scyther!

-         Azarik. Végre utolértetek benneteket.

-         Mi hírt hoztál barátom?

Kenx elengedte a farkast:

-         A dinasztiám hajlandó támogatni benneteket, és gondolom, jól jön a segítség. A kastélyhoz rendeltem őket.

-         Remek.

-         Ankileii merre van?

-         Elrabolták. Indulnunk kell hamarosan, hogy már holnap odaérhessünk a vének kastélyához: Drambolhoz.

Scyther bólintott, és Azarikkal tovább beszélgettek. Dizzy vigasztalhatatlan volt, szíve megtelt fájdalommal és dühvel. Belaen próbálta enyhíteni fájdalmát.

-         Ne félj, megígérem, hogy kiszabadítjuk.

-         Nagyon szeretem, de nem vagyok elég erős, hogy magam megmentsem.

-         Oh, te drága gyermek. Alig vagy pár hetes, s máris vénekre vadásznál. Hatalmas vámpír leszel, hatalmasabb, mint Ankileii.

-         Nem akarok nagy vámpír lenni, csak vissza akarom kapni őt, hogy megosszuk egymással az örökkévalóságot.

-         Úgy lesz.

-         Belaen, csak még egy szóra!

-         Igen?

-         Mit jelent az, hogy Prahhot?

-         Miért kérded? (Belaen elkomorodott)

-         Az árny mondta nekem.

-         Ezért bőszült fel Ankileii.

-         Mond, már kérlek!

-         A Prahhot-ok a vámpírtársadalom legalján foglalnak helyet, átváltoztatottak, más néven keverékek, akik nem érdemelték volna meg a vámpírlétet. Ám nem minden átváltoztatott ember Prahhot, csak azok, akiket érdemtelennek bélyegeznek.

-         Értem.

-         Te nem vagy Prahhot. Nehogy erre gondolj, mert felbőszítesz.

-         Kedves vagy. Köszönöm.

Belaen és Dizzy visszatértek a többiekhez, és immár Kenx vezetésével tovább indultak, hogy kiszabadítsák Ankileiit a vének fogságából.