Wul, és Rogg kapui

            Mire leszállt az est, a vámpírok seregei hadrendbe álltak, s az újonnan érkezők is gyorsan megtalálták a helyüket.  Ankileii, Kharon, és Azarik három fekete lovon ülve szemlélték a tömeget.

-         Hányan vannak?

-         A déli vidékekről is érkeztek, de minden várost nem érintettek a Napgyilkosok. Háromezren vagyunk…

-         A farkasok úgy tízszer ennyien lehetnek…

-         Örülnöd kéne! Jut mindannyinknak elég dicsőség!

-         Reméljük így lesz Azarik! De merre késnek a te csapataid?

-         Biztos történt valami a küldöncömmel, de hidd el, nélkülük is boldogulunk, hisz van egy farkas a mi oldalunkon is!

Azzal a három nagyúr levágtatott a sereghez, ahol Scyther már várta őket harcosaival.

-         Üdv nektek vámpírok! Csapataimmal azonnal indulok, és előkészítjük a terepet. Húsz perc múlva megindulhattok, de csak csendben!

-         Úgy lesz barátom! Ha megadod a jelet, támadunk, de ha nem adsz jelet, az is jel.

-         Egyre jobban tetszik a vámpír mentalitás… Indulás véreim!

Scyther és farkasai futásnak eredtek, s egy szempillantás alatt eltűntek a bozótosban. A vámpírok még gyülekeztek… Ankileii tudta, hogy hatalmas túlerővel áll szemben, de szívében nem üthetett tanyát a félelem, mert barátai, s szerelme mellette voltak, s ha ez sem lett volna elég, még a szerencse is mellé szegődött. Egy váratlan vendég érkezett csapataival. A föld csak úgy rengett a menetelő hadak csizmatalpai alatt, s véres patájú fehér lován érkezett meg Belaen, a vámpírtanács sötétgrófja.

-         Látom, készülődtök. Gondoltam, nem ártana egy kis segítség…

-         Belaen! Sohasem örültem még ennyire neked! De hogy-hogy eljöttél? A tanács színe előtt határozottan ellenem beszéltél, s nem hittél nekem.

-         Meg kell tanulnod ifjú mester, hogy a látszat gyakran csal. Az engem támogató hűbéreseim ellened beszéltek, s pártjukat kellett fognom, mert a tanácsban nélkülük gyenge vagyok. Ám most nem a vének termében vagyunk! Ötezer katonám kész harcolni, és meghalni a vámpírok szabadságáért!

Scyther eközben elérte Grewfel városát. Az őrök meghajoltak előtte, s kinyitották a gigantikus fakapukat, melyeket még a régmúlt idő farkasai építethettek. Harcosait a főtéren kellett hagynia, s két robosztus farkasember felkísérte bátyjához: Broakhoz. A fekete farkas az erkélyen állt, szőrét lágyan fújdogálta a szél, s kezével intett öccsének, hogy lépjen hozzá.

-         Látod Syll?! A nyers erő megelevenedik falainkon belül. Ötvenezer farkasember gyűlt itt össze, hogy harcoljanak szabadságunkért, hogy harcoljanak értem! És ez csak a kezdet! Mikor végignézek rajtuk, erős harcosokat látok, olyan harcosokat, akik a halálba is követnek, s csak egy szavamba kerül az életük. Örülök, hogy megérkeztél testvér! Nem lett volna teljes a diadal az alvezér nélkül! Milyen híreket hoztál?

-         Imnilius és seregei összegyűltek, alig négy perc múlva útnak indulnak. Épphogy megvannak háromezren…

-         Hah… És még van mersze támadni… Tetszik nekem ez az Ankileii… Olyan bátor, mint én, és olyan botor mint az apja volt. Jöjjenek csak. Az alagút is készen áll, s a kapuk csak rá várnak. Syll! Tiéd a keleti légió! Indulj! És ne feledd! Ankileii, élve kell nekem!

-         Igen bátyám!

Broak tovább merengett a csillagok hűvös fényét zárva szemeibe, s a dicsőség bódító italát magába szívva. Csapatait megszólítva, mind felsorakozott, s kiéhezve várták, hogy végre elpusztíthassák az ellenálló vámpírokat.

            Dizzy kedvese tudta nélkül elvegyült a seregben, s együtt menetelt a többi katonával. A négy hadvezér elől vezette a sereget, megfontoltan, és bátran. Mikor megérkeztek Grewfel kapuihoz síri csend fogadta őket. Száraz gallyakkal játszott a szél, a hold a fellegek mögé bújt. A hatalmas város teljesen kihalt. Egy lélekkel sem találkoztak, míg a főtérre vonultak. A vámpírok között utat tört magának a félelem, suttogások, és találgatások repültek szerteszét. A hold kezdett előjönni, s mikor teljes valóját ismét megmutatta, fény gyúlt az egyik vártoronyban. Broak lépett elő.

-         Gratulálok vámpírok! Megtaláltatok! Isten hozott benneteket Grewfel fővárosunkban… Bátrak vagytok, s neveteket feljegyzi majd a nagytanács a vének falára, hisz eddig még nem volt arra példa, hogy vámpírok több mint hatszoros túlerővel szembenézzenek. Ankileii Imnilius! Válaszolj!

-         Itt vagyok!

-         Téged életben hagylak, s végig kell majd nézned, ahogy a szemed láttára kivégzem hadvezéreidet, és barátaidat, úgy ahogy a húgodat is kivégeztettem…

-         Ahhoz nekünk is lesz egy-két szavunk farkas!

-         Majd meglátjuk! Broak fiai, a fekete hegyek, s mély fenyvesek harcosai! Támadás!

A házakból az utcákra özönlöttek a farkasok, s a közeli dombok háta mögül is áradt az ellenség. A csata kezdetét vette. Azarik tizeket vágott le egy kardcsapással, Kharon mágiájával fekete tűzben égette ellenfeleit, Ankileii és Bákes pedig íjaztak. Dizzy félelmet nem ismerve vetette magát a csata közepébe, s tapasztalatlan vámpírlány létére, kegyetlenül tizedelte az ellenséget. Bákes és Carlos egymást védve harcoltak, Belaen, pedig hatalmas harci pörölyével zúzta porrá a farkas csontokat. A nagy vámpírvarázslók és harcmesterek kitartó munkája ellenére, az ellenfél kezdett felülkerekedni. Ankileii azonban jó vezérhez méltóan tartotta a lelket harcosaiban. Broak csak egy óvatlan pillanatra várt. Mikor az ifjú mester épp egy farkast szúrt le, levetette magát a toronyból, egyenesen rázuhant, majd vasöklével kezdte ütni. Ankileii megtántorodott, Broak pedig belökte a mély alagútba, mely a főtér közepén éktelenkedett. Dizzy utat vágott magának, s utánuk ugrott.

            Niebelung már százakat mészárolt le, szétszakított testek, és vérözön jelezték útját. Most Bákest szemelte ki áldozatául, de Carlos még időben elrántotta barátját a támadás elől. Niebelung dühödten mindkettőt a földre lökte, oly erővel, hogy Carlos karja is eltört.

-         Itt a vég vérszopók!

Azzal felemelte mérhetetlen csatabárdját, s lesújtani készült, ám gyomrában égető, és szúró fájdalmat érzett, s kiejtette kezéből fegyverét. Mikor lenézett, egy kard állt ki belőle, háta mögött pedig egy csuklyás harcos állt. Közelhajolt a haldokló farkashoz, és fülébe súgta:

-         Nem olyan könnyű megölni egy vámpírhölgyet! Még most is éget a seb, amit ejtettél!

Azzal ordítva kihúzta pengéjét Niebelungból, s ugyanazzal a lendülettel lecsapta a fejét. Bákes alig akart hinni a szemének.

-         Alexandra úrnő! Hát élsz?

-         Amint látod, de most bocsáss meg, van egy kis elintéznivalóm!

Alexandra tovább gyilkolta a farkasokat.

 A mély járat fenekén, az összezúzódott Ankileii és Broak harcoltak. Dizzy ahogy megérkezett a farkasra támadt, de az egyetlen pofonnal a falhoz csapta. Anklileii erre még ingerültebb lett, s viszonozta a pofont Broaknak. Sokáig szaggatták egymást, ám végül Ankileii kezéből kiesett a penge, törött ujjai lüktető fájdalmát nem tudta tovább elviselni. Broak leütötte, s a lángnyelvektől övezett kapuk felé húzta az eszméletlen vámpírt. Behelyezte a fekete kulcsokat a zárba, elfordította azokat, beleharapott Ankileii nyakába, s vérét a kapukra kente. Bódultan, és örömtől ittasan tárta ki kezeit, midőn a kapuk nyílni kezdtek, s az elátkozott lelkek gyalázatos éneküket hallatták. Ám ugyanúgy, mint Niebelungot, őt is elérte a vég, négy fájdalmas szúrás érte hirtelen. A meglepődött vezér hátratekintett, s Scyther állt ott hajnalszínű, csöpögő pengéjével.

-         De miért testvér?

-         Az egész világot nem uralhatod! Az egyensúlyra figyelni kell!

Groak pofájából is csordogált a vér, mancsával sebét takargatta, térdre rogyott. S groteszk vigyorral arcán folytatta monológját.

-         Hibát követtél el, de nem haragszom rád! A kapuk kinyíltak, s nevemet nagyobb dicsőség övezi majd, mint Warrafét! Aki megszegheti a szabályokat, hogy erősebb legyen, és nem szegi meg, az vereségre van í-tél-ve-ee…

Groak holtan terült el. A nyíló kapukból kicsapó lángoló lelkek magukhoz húzták tetemét. Scyther igyekezett becsukni a két földalatti város kapuját, ám ehhez kevés volt az ereje. Az időközben magához térő Ankileii, és Dizzy is segítettek neki, s Rogg szentségtelen városa időben bezárult. Most Wul kapujának feszültek, s maradék erejüket felhasználva igyekeztek azt is visszacsukni.

            A felszínen még javában dúlt a csata, s már a hajnal közelgett. A vámpíroknak vissza kellett vonulniuk, s a bozótos árnyas fái között folytatódott a kegyetlen, és vérengző harc…