Baljós kilátások

Az Imnilus kastély ódon falai közt úgy röpködtek a szavak, mint koratavasszal mezőkön a lepkék.

-         Amint látjátok, a háború elkezdődött. Össze kell hívnunk seregeinket!

-         Igaza van Ankileiinek, harcolnunk kell! (mondta nagy átéléssel Montana)

-         Veletek vagyok barátaim. Az ifjú mester gyanúja beigazolódott. Seregeimet felkészítem, futáromat hamarosan útnak indítom!

-         Mekkora a sereged Kharon? Sohasem adtál pontos adatokat katonáid létszámáról. Talán ideje lenne…

-         Ne aggódj Alexandra! Nyolcezer vámpírharcosom elsöpör akárhány farkast.

-         Az Imnilius család ötezres seregét jól kiegészítik majd.

Hirtelen a ceremónia terem két vaskos ajtaja kicsapódott, vad szeleket eresztve a teremben tanácskozókra, s ronggyá szakadt ruháiban a harmadik vámpírnagyúr is megérkezett.

-         A hydravölgy háromezer harcosa támogatja szövetségeteket!

-         Azarik? Nem esett bajod? Hála az égnek, hogy életben vagy!

-         Köszönöm törődésedet Ankileii! Hányatott utam során sok mindent megtudtam. Például azt, hogy nem minden farkas az ellenségünk. Szövetségünknek akad, egy negyedik támogatója is, ki saját fajtársai ellen kel harcra oldalunkon! Bemutatom Scythert.

Magas, szürke hajú, és borostás, izmos alak lépett ki a sötétből. Meghajolt, és így folytatta:

-         Üdv nektek vámpírok! Bár természetünknél fogva gyűlölnünk kell egymást, mégis, a sors szarkasztikus humorának kitett minket, s ha életben akarunk maradni össze kell fognunk!

-         Beszélj! (mondta Alexandra)

-         A farkasok századokon át szőtték tökéletes tervüket, s én is csak részleteket tudok belőle, pedig a fővezér öccse vagyok. Hadműveleteik egyszerűek, és halálosak: Megkeresni, és elpusztítani minden vámpírt. Ez a jelmondatuk.

-         Állunk elébe! A vének már legyőzték Warrafot, nem jelenthet nekik gondot, egy újabb sereg sem!

-         Nagyon tévedsz Kharon! Ezek a harcosok mások, és tízszer többen vannak. Farkasok jöttek a világ minden részéről. A kilenc legnagyobb mester egyesítette erőit a bátyám: Bo khar raww’al az-az Broak zászlaja alatt, és ez csak a kezdet… A legborzasztóbb, hogy ki fogják nyitni Wul, és Rogg kapuit! Kezükbe vannak a fekete kulcsok!

Hatalmas felháborodás, szitkok, és káosz töltötte be a termet, a vámpírok alig tudták lecsillapítani forrongó társaikat. Dizzy csendben megkérdezte Ankileiit:

-         Mik azok a fekete kulcsok?

Ankileii felállt, a terem közepére sétált, s elkezdte mondani a rég elfeledettnek hitt legendát:

-         Réges-régen a hat valaha élt leghatalmasabb vámpír szövetséget kötött hat farkas vezérrel, hogy véget vessenek a háborúnak. Évekig megértésben, és békében élt a két faj egymás mellett. Ám idővel a farkasok túlszaporodtak, s oly hatalmas falkákban vadásztak az emberekre, hogy tízezreket öltek meg naponta. A nagy tanács összeült, s hosszas viták után arra jutottak, hogy megidézik a hírhedt „átkos-rabság” varázslatát, s ezzel gátat szabnak a vérengzésnek. A villámok hegyén minden erejüket felhasználva megidézték az átkot, mely beszippantotta a több tízezernyi farkast, s két földalatti szellemvárosba: Wul-ba, és Rogg-ba zárta őket. A városokban válogatott kínzásoknak vannak kitéve a farkasok, s várják a napot, mikor bosszút állhatnak a vámpírok utódain. A kapukat csak a fekete kulcsokkal lehet kinyitni, melyek két vénnél: Mempharnál, és Luciusnál vannak.

-         Épp ezért lehetetlen, hogy megkaparintsák a városok kulcsait! Badarság!

-         Ha nem hiszel nekem, s ha nem hiszel Ankileii történetében, maradj csak itt Montana, és várd meg, míg az átkozott szellemek széttépnek. Az idő szorít! A farkasok a bozótos közepén elterülő Grewfel városában gyülekeznek, s már hetek óta ásnak, barlangrendszereket kialakítva Wul-ba, és Rogg-ba… Ideiglenes szövetséget ajánlok. Én és pár harcosom bejutunk Grewfel-be, megöljük a bátyámat, ti pedig miután megadtuk a jelet, fedezitek visszavonulásunkat. A bátyám halálával lefejezzük seregüket, s a zűrzavarban van esélyetek ellenük! De már holnap este támadnunk kell, különben a bátyám kinyitja a kapukat!

-         Képtelenség, alig vagyunk párszázan, s a haderőnk teljes felvonultatásához, legalább egy hét kell!

-         Akkor mind elbuktok Azarik!

-         Mégis hányan vannak Grewfel farkasai? (kérdezte baljósan Shad)

-         Tizenkétezren, és még gyülekeznek…

-         Ez öngyilkosság! (Kiáltott Bákes)

-         Lehet, de meg kell próbálnunk! Ma este mindenki pihenjen, és aludjátok át a holnapi napot is. Alkonyatkor felkészülünk, és elindulunk! Ha életünkkel, vagy halálunkkal megmenthetjük a többi vámpírt, és az embereket, hát harcolunk! Harcolunk mindenért, ami kedves nekünk, a puszta létért, s a következő éjszakáért! Véreim, és barátaim! Ezen a sötét órán, csak egy cél lebeghet szemünk előtt: Megvédeni azt a világot, amit teremtettünk magunknak!

A teremben mindenki csatakiáltásban tört ki. Ankileii beszéde befejeztével magára hagyta a vámpírokat, s Dizzyvel elvonult szobájába. A többiek még beszélgettek egy ideig, s követeket küldtek a közeli falukba, harcosokért. Az Imnilius kastély visszhangoktól zsibongott, majd oly csendessé vált, mint egy hófödte kripta.

            Gonoszan meresztették töviseiket a bozótos mérges szömörcéi, s a szél felkavarta finom por befedte a tájat. Fekete, sérült farkas rohant, legázolva minden akadályt mi az útjába került. Csak futott, és futott, mígnem megérkezett a vörös fényektől pokoli színekben játszó várhoz. A legmagasabb toronyban egy sokkal nagyobb fekete farkas várta. Szeme alatt hatalmas seb éktelenkedett, mély hangjától, pedig még a távoli hegyek is megremegtek…

-         Sikerrel jártál niel-beg’al-lua?

-         A mesterük hazaért, és magával hozott még egy vámpírurat! Őrültség lett volna tovább harcolnunk!

-         Őrültség? (Broak ingerülten megragadta a sérült niel nyakát) Tudod egyáltalán, hogy mekkora hibát vétettél te korcs? Ankileii húga él, birtoka sértetlen, alig vesztett katonát, nincs a szívében bosszúvágy! Így nem bírom kinyitni a kapukat!

-         Bocsáss meg kérlek! (Hörögte fuldokolva a szerencsétlen)

-         Mi van a harmadik vámpírral?

-         Azarik nem érte el a birtokot!

-         Hah… Mégis csak helytállt az öcsém. Bebizonyította hűségét. Róla van híred?

-         Eltűnt…

-         Ha meghalt, jó halála volt, ha él vissza fog térni. Kapsz még egy esélyt… Holnap pirkadat után, mikor tűz a nap, belopózol a birtokra két harcossal, és megölöd Ankileii húgát, hogy az ifjú agyát elborítsa a harag. Látható nyomokat hagysz magad után, s napnyugtára megindul ellenünk… Mi már várni fogjuk. Ha beteszi a lábát Grewfelbe, már az enyém lesz. Haragja aktiválja a kulcsokat, vére pedig feltölti a kapukat. Hamarosan mind meghalnak, s akkor teljes lesz a hatalmam…